Ugrás a tartalomhoz

Olajpala

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Égő olajpala

Az olajpala vagy égőpala[1][2] egy szerves vegyületekben gazdag porózus, kerogéntartalmú üledékes kőzet, melyből folyékony szénhidrogént, palaolajat lehet előállítani. A palaolaj a szokványos kőolaj helyettesítője, de a palaolaj kinyerése sokkal nagyobb anyagi és környezeti ráfordításokkal jár, mint a kőolaj kitermelése.[3] Olajpala a Föld minden táján található, többek között nagy mennyiségben előfordul az Amerikai Egyesült Államokban is. Egy 2016-os felmérés szerint a világ palaolaj-tartalékának olajegyenértékese 962 milliárd köbméter.[4]

Ha az olajpalát megfelelően magas hőmérsékletre hevítik fel, beindul egy pirolízises folyamat, melynek során gőz szabadul fel. A gőz hűtése közben szétválasztják a palaolajat (egy nem természetesen előforduló olajfélét) a gyúlékony olajpalagáztól. Az olajpalát közvetlenül is elégethetik kemencékben, és az így nyert üzemanyagot áramfejlesztésben és távfűtésben hasznosíthatják. Ezen kívül alapanyagként hasznosíthatják a kémiai anyagok és az építőipari alapanyagok előállításánál.[5]

Mikor a kőolaj ára megemelkedik, az olajpala mindig szóbakerül, mint potenciális helyettesítőforrás.[6][7] Ugyanakkor az olajpala bányászata és feldolgozása sok környezetvédelmi problémát vet fel. Ezek közé tartozik a földhasználat, a hulladékelhelyezés, a vízhasználat, a szennyezett víz kezelése, az üvegházhatású gázok kibocsátása és a légszennyezés.[8][9] Észtországban és Kínában kiépült olajpalaipar van, Brazília, Németország és Oroszország pedig szintén felhasználja az olajpalát.[10]

Az olajpala felépítésében szervetlen matrix is szerepet játszik, így van benne bitumen és kerogén is. Azt olajpala különbözik az olajospalától, melyeket néha olajkutakból nyernek ki, és kőolajat tartalmaz. Olajospalára példa a Bakken-formáció, a Pierre-pala a Niobrara-formáció és az Eagle Ford-formáció.

  1. ↑ Horváth Réka. "Erőműi pernye komplex hasznosítása" (PDF) (magyar nyelven). Miskolci Egyetem. 31. o. Hozzáférés: 2019. április 13.
  2. ↑ "ENERGIAGAZDÁLKODÁS Oktatási segédanyag" (PDF) (magyar nyelven). EON. 2003. Hozzáférés: 2019. április 13.[halott link]
  3. ↑ Youngquist, Walter (1998). "Shale Oil - The Elusive Energy" (PDF). Hubbert Center Newsletter (4). Colorado School of Mines. 2008. április 9. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. április 17.
  4. ↑ WEC (2016), p. 16
  5. ↑ Dyni, John R. (2006). "Geology and resources of some world oil shale deposits. Scientific Investigations Report 2005–5294" (PDF). United States Department of the Interior, United States Geological Survey. Hozzáférés: 2007. július 9. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  6. ↑ Energy Security of Estonia (PDF) (Report). Estonian Foreign Policy Institute. 2006. szeptember. 2012. január 8. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. október 20. {{cite report}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  7. ↑ "Oil Shale and Other Unconventional Fuels Activities". United States Department of Energy. Hozzáférés: 2014. február 9.
  8. ↑ Burnham, A. K. (2003. augusztus 20.). "Slow Radio-Frequency Processing of Large Oil Shale Volumes to Produce Petroleum-like Shale Oil" (PDF). Lawrence Livermore National Laboratory. UCRL-ID-155045. 2017. február 16. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. június 28. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  9. ↑ "Environmental Impacts from Mining". The Abandoned Mine Site Characterization and Cleanup Handbook (PDF). United States Environmental Protection Agency. 2000. augusztus. 3/1–3/11. o. Hozzáférés: 2010. június 21.
  10. ↑ Dyni (2010), pp. 103–122

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]